BIZONYSÁGTEVÉS, KÉZRÁTÉTEL


                                                           BIZONYSÁGTEVÉS

        "Hogy, amint meg van írva; Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék." (1.Kor.1/31)

A tanítványoknak kötelességűk megmutatni Jézust, az Őket körülvevő embereknek hírdetni az evangéliumot! Ez leginkább azt jelenti, hogy élve a kínálkozó lehetőségekkel (és nem általunk kierőszakolt helyzetek révén), elmondjuk mit köszönhetünk Jézusnak! Elmeséljük mi mindent tett már az életünkben, illetve rajtunk keresztűl mások életében! Ez a bizonyságtevés. Ennek mindig az adott körülmények, a másik személy "befogadókészsége" szabják meg a kereteit. 

Ebben áll a legfontosabb tevékenységünk, hiszen rajtunk keresztül kell az embereknek választási lehetőséghez jutniuk! Nem megtéríteni kell az embereket, csupán hiteles bizonyságtevéssel segíteni Őket a felismerésben, hogy módjukban álljon Jézus Krisztus mellett dönteni! (Természetesen ehhez hiteles életet is kell élnünk, lásd: "HIT, TANÍTVÁNYSÁG", stb.)

Ne keserítsen meg, ha esetleg nem úgy fogadják a beszéded, ahogy azt remélted, az pedig végképp nem hátráltasson, ha nem térnek meg rá az emberek! Megtérni, csak az tud akit Isten Szelleme vonz! Tehát bátran vess, a többit pedig bízd Rá..., mindennek elrendelt ideje van, ráadásul gyakran más vet és más arat! Ugyanakkor a kitartásod megtermi a gyümölcseit!

Amellett, hogy bűn elrejteni az Ő világosságát, a Biblia igérete szerint, ha mi megvalljuk Jézust az emberek előtt, akkor Ő is megvall minket a Mennyei Atyánál! 

                                                                 KÉZRÁTÉTEL

          "Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: ...betegekre vetik kezeiket, és             meggyógyulnak." (Márk 16/17-18)

A kézrátétel a tanítványoknak adott, Krisztustól való utasítás! Nem lehetőség, hanem kötelesség! Jézus jelenleg csak rajtunk keresztül képes fizikailag megérinteni az embereket, ezért kell, hogy tudjon minket erre használni!

Ez nem kötődik kizárólagosan semmilyen szolgálathoz vagy "egyházi tekintélyhez"! Természetesen a közösségeken belüli kézrátétel már igen, de a személyes életünkben e nélkül nem tudunk megfelelni Jézus Krisztusnak! Aki ezt nem végzi az súlyosan mulaszt, ellenáll Isten akaratának! 

Légy bátor és - amennyiben elfogadják a felajánlásod - segíts a környezetedben lévőkön, imádkozz  értük kézrátétellel (is), had tegyen Jézus bizonyságot a megtapasztalásaik, jelek és csodák révén! Nem Te gyógyítasz, így a felelőséged "csupán" addig terjed, hogy elvégzed, amit kell! A többit itt is bízd az Úrra, nem fogsz megszégyenülni! Ez nem azt jelenti, hogy mindig csoda történik, de akár azonnal, akár idővel nyilvánvalóvá válik, hogy az imáid nem voltak hiábavalóak!

Minél inkább felismered és engedsz az adódó helyzeteknek, annál több bizonyság fogja erősíteni a hitedet! Márpedig a hit erősítésére nincs jobb mód, mint együtt munkálkodni Jézus Krisztussal, engedni, hogy rajtunk keresztül valóban Élő, Jelenlévő, Csodatévő Istenként mutassa meg magát!

(W.V.)